Van az a fajta nyaralás, ami után az embernek szüksége lenne még pár nap szabadságra, hogy kipihenje a pihenést.
Ismerős? Már az indulás előtt listák, foglalások, csomagolás, útvonaltervezés. Aztán amikor végre megérkezünk, jön a belső nyomás, hogy ha már itt vagyunk, nézzünk meg mindent. Legyen városnézés, strand, kirándulás, étterem, naplemente, helyi piac, még egy program, még egy fotó, még egy “ezt sem hagyhatjuk ki”.
A végén pedig hazatérünk tele élményekkel, de kimerülten. Mintha a nyaralás is egy teljesítendő feladat lett volna.
Pedig a nyárnak nem kellene erről szólnia.
A zöldebb, tudatosabb utazás egyik legszebb része éppen az, hogy nemcsak a környezetnek lehet könnyebb, hanem nekünk is. Ha közelebbi úti célt választunk, kevesebbet rohanunk egyik helyről a másikra, tovább maradunk egy helyen, és nem akarunk minden napot zsúfolásig megtölteni, akkor az utazás is más ritmust kap.
Lehet, hogy idén nem az a legnagyobb luxus, ha minél messzebbre megyünk, hanem az, ha végre nem sietünk.
Ha van időnk reggel lassan kávézni. Ha nem baj, hogy kimarad egy látnivaló. Ha egy délután csak arról szól, hogy olvasunk az árnyékban, úszunk egyet, vagy veszünk valamit a helyi piacon vacsorára. Ha nem kipipálni akarjuk a nyarat, hanem megélni.
A fenntarthatóbb nyaralás nem feltétlenül lemondás. Lehet kevesebb közlekedés, kevesebb stressz, kevesebb felesleges fogyasztás, és közben több jelenlét, több pihenés, több valódi kapcsolódás.
Mert a jó nyaralás talán nem attól jó, hogy mennyi mindent sikerült belesűríteni.
Hanem attól, hogy hazaérve nem azt érezzük: most végre pihennünk kellene.