Az all inclusive-ről sokszor azt hisszük, hogy pazarlóbb megoldás a szolgáltatások terén. Pedig nem feltétlenül így van.
Egy szállodai konyha nagy mennyiségben működik, ami általában hatékonyabb erőforrás felhasználást jelent, mint sok különálló főzés. A rendszer képes optimalizálni a beszerzést, az előkészítést és a főzést.
A kérdés inkább az, hogyan használjuk vendégként.
A svédasztalos étkezésnél könnyű többet összeszedni, mint amennyire valóban szükség van. A bőség és a választék miatt gyakran kerül több étel a tányérra, mint ami végül elfogy.
Ilyenkor sokakban felmerül a gondolat: „úgyis elkészítették, teljesen mindegy, hogy megeszem-e vagy sem”.
Rövid távon ez logikusnak tűnik. Az étel már ott van, a döntésed nem változtat azon, hogy elkészült.
Hosszabb távon viszont a rendszer a vendégek viselkedéséhez igazodik.
A szállodák folyamatosan figyelik a fogyást és a maradékot, és ehhez igazítják a következő napok mennyiségeit. Ami többször elfogy, abból több készül, ami rendszeresen megmarad, az szintén beépül a tervezésbe.
Ezért számít az egyéni döntés akkor is, ha elsőre nem látszik a hatása.
A fenntarthatóság ebben az esetben nem egyetlen nagy döntésen múlik, hanem sok aprón. Például azon, hogy mennyit szedünk a tányérra, visszamegyünk-e még egyszer, és ténylegesen annyit veszünk-e el, amennyit elfogyasztunk.
Az all inclusive rendszer tehát nem önmagában problémás. A különbséget az adja, hogyan használjuk.