A fenntartható utazás kapcsán sokszor úgy beszélünk, mintha kizárólag a lemondásról szólna. Mintha a kényelem eleve gyanús lenne, a komfort pedig összeegyeztethetetlen a felelős döntésekkel. A conscious convenience, vagyis a tudatos kényelem elve pont ezt az egyszerűsítést kérdőjelezi meg.
Ez az elv nem azt közvetíti, hogy mondj le mindenről, ami kényelmes. Azt mondja, hogy tudd, mit választasz, és miért. A különbség az automatikus és a tudatos kényelem között sokkal fontosabb, mint maga a kényelem, különösen akkor, ha a fenntartható utazás a cél.
Utazás közben rengeteg döntést hozunk megszokásból. Taxit hívunk, mert gyorsabb. Eldobható csomagolást választunk, mert egyszerűbb. Programokat zsúfolunk egymás után, mert „már ott vagyunk”. Ezek önmagukban nem ördögtől valók, de ha soha nem kérdezünk rájuk, a kényelem átveszi az irányítást, és a fenntartható utazás könnyen háttérbe szorul.
A conscious convenience ott kezdődik, amikor megállunk egy pillanatra, és mérlegelünk. Tényleg erre van szükségem, vagy csak megszokásból döntök így? Mit ad ez nekem, és mi az ára? Nem csak környezeti értelemben, hanem mentálisan is. Több stresszt, több rohanást, több zajt hoz magával, vagy valóban megkönnyíti az utazást?
Fenntarthatósági szempontból ez azért kulcskérdés, mert a fenntartható utazás során a legtöbb túlhasználat nem rossz szándékból történik, hanem reflexből. A kényelem önmagában nem probléma. Az a gond, amikor nem látjuk a következményeit. A tudatos kényelem nem tilt, hanem átláthatóvá tesz.
Ez az elv segít abban is, hogy reálisabb elvárásaink legyenek. Nem kell minden helyzetben a „legzöldebb” megoldást választani ahhoz, hogy a fenntartható utazás részei maradjunk. Sokkal többet számít, ha nem automatikusan a leggyorsabbat, a legkényelmesebbet, a leginkább kiszolgáló opciót választjuk. A különbség gyakran apró, de összeadódik.
Van ennek egy emberi oldala is. Amikor a kényelem tudatossá válik, az utazás kevésbé lesz puszta fogyasztás. Nem arról szól, hogy mindent azonnal megkapjunk, hanem arról, hogy kapcsolatba lépjünk a hellyel. Néha egy kicsivel kevesebb komfort több jelenlétet hoz. És néha pont fordítva: egy jól megválasztott kényelmi döntés teszi lehetővé, hogy ne merüljünk ki, és ne akarjunk mindent túlkompenzálni.
A conscious convenience tehát nem a kényelem ellen van, hanem az automatizmus ellen. Arra emlékeztet, hogy a fenntartható utazás nem fekete-fehér. Nem hősies lemondások sorozata, hanem figyelmes döntéseké. Olyan választásoké, ahol a kérdés nem az, hogy megtehetem-e, hanem az, hogy akarom-e így.
És talán ez az egyik legfelszabadítóbb gondolat a fenntartható utazás kapcsán. Hogy a felelős döntések nem egy újabb teljesítményt jelentenek, hanem egy nyugodtabb, tudatosabb jelenlétet. Ahol a kényelem nem eltompít, hanem szolgál.