A fenntartható utazás nem feltétlenül új szokásokkal kezdődik. Sokszor inkább azzal, hogy felismerjük: amit eddig takarékosságnak, józanságnak vagy egyszerűségnek hívtunk, az ma környezettudatosságként is értelmezhető.
Sokan azt gondolják, hogy fenntarthatóan utazni bonyolult dolog. Külön szabályok, drága megoldások, lemondások és folyamatos mérlegelés kell hozzá. Pedig gyakran sokkal egyszerűbbről van szó. Arról, hogy nem veszünk meg mindent csak azért, mert nyaralunk. Nem akarunk három nap alatt öt várost kipipálni. Nem cseréljük le naponta a törölközőt, ha otthon se tennénk. Nem rendelünk többet, mint amennyit meg tudunk enni. Ezek apró döntések, mégis sokat számítanak.
Érdekes, hogy a környezettudatosság sokunkban már alapból megvan, csak nem mindig ezen a néven hívjuk. Régebben ezt úgy mondtuk: ne pazarolj, becsüld meg, amid van, gondold át, mire költesz. Ma ugyanez a szemlélet nagyon is modern. A fenntartható utazás egyik alapja éppen ez: kevesebb felesleg, több figyelem.
Ebben az idősebb generációknak sok saját tapasztalatuk van. Számukra sokszor természetesebb a takarékosság, az egyszerűség, a dolgok megbecsülése. A fiatalabbaktól pedig jöhet hozzá a tudatosabb rendszer: hogyan válasszunk helyi szállást, mikor érdemes vonattal menni, hogyan támogassuk a helyi éttermeket, piacokat, kisebb szolgáltatókat. Így a két szemlélet nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.
A fenntartható utazás nem azt jelenti, hogy minden élményről le kell mondani. Inkább azt, hogy lassabban, figyelmesebben és kevesebb pazarlással vagyunk jelen egy helyen. Néha elég egy hosszabb séta, egy helyi reggeli, egy beszélgetés, vagy az, hogy a napot nem zsúfoljuk tele programokkal.
Talán nem is új utazási szokásokra van szükségünk, hanem arra, hogy rendszerbe állítsuk azt, amit már régóta tudunk: egyszerűbben élni sokszor nem kevesebb élményt jelent, hanem több valódi jelenlétet.